Tudod, hogy halálra rémült bárányok vannak a gyülekezetedben. Pánikban. Ezt érte el a világ náluk.
A pánikba esett emberek elhiszik a hazugságokat. Mindenre képesek.
Értem én ezt.
De mi van azokkal a bárányokkal, akiknek meggyőződéseik vannak? Akik tudják, hogy találkozniuk kell és imádniuk Istent?
Tanítva kell legyenek az Igéből és közösségre van szükségük. Zsoltárok, himnuszok, szellemi énekek, Szentírás kell nekik! Úrvacsora és látni a bemerítéseket!
Velük mi legyen? Kikhez kell elkötelezettnek lennünk?
Jaj, ez veszélyes lehet és bevádolnak minket ezért! Mi van, ha Krisztus Jézus vádol, mert a bárányait kint hagytad az esőben?
Melyik a fontosabb??? Komolyan, azt sem tudom, mit mondhatnék.
Olyanokkal beszélek, akiket otthagytak, csak magukra hagyták őket.
Mert a kormány azt mondta. A világon mindenfele rengeteg helyi gyülekezet elpusztult. A kormányzati intézkedések miatt.
Beleavatkoztak az istentiszteletekbe. Elpusztultak. Mert jött a nyomás, ami megmutatta és felfedte a repedéseket és hasadásokat.
...Csak szólok: Krisztus követése mindig veszélyes. Nem biztonságos. És az, hogy a nyugaton biztonságossá vált, ez a problémánk. Nagyon sok gyülekezet volt olyan országokban, ahol nagy szabadságunk volt. És emiatt azt a következtetést vontuk le, hogy a biztonság a legfontosabb dolog.”